2012. október 26., péntek

Vissza-

- utazás. Vagy -tekintés.
Sajnos az anyagi helyzetem úgy hozta hogy visszamegyek Angliába. Egyelőre csak az év végéig, de majd meglátjuk hogy alakul. De mindenképpen csak ideiglenesen. Jó volt ez a bő egy év itthon. Kis faluban, nincs nagy nyüzsgés, közel a természet. Bebizonyosodott amit sejtettem, hogy a világon a legjobb dolog, számomra legalábbis, a Tisza menti erdőkben, réteken futni egy hűséges négylábú társsal. Azonban egy ilyen életet sem egyszerű finanszírozni.
Ismét vége egy futószezonnak.Ez a lehetőségeknek megfelelően elég jól sikerült. Igazán nagy versenyem nem volt az idén, de mégis nagyon hasznosnak érzem. A felemásan sikeredett tengerentúli 100 mérföldesen jó erőben voltam, nagyon jól indult, de a végére teljesen szétestem, nem sikerült a nagy eredmény. Viszont rengeteget tanultam a frissítésről, főleg a nagy melegben szükséges oldaláról. Ezt kamatoztathattam volna az UB-n, de részben anyagi okok miatt nem vállaltam be. Így visszagondolva úgy érzem tudtam volna jót alkotni, főleg hogy eddigi legjobb segítő csapatom lehetett volna. Lett volna segítsége Bettinek. Segítőként azonban viszontláttam közelről a jelentőségét annak amit kint tanultam. 
A jéghideg tél után a forró nyarat is végigfutottam, jött a jól sikerült edzőtábor, egy jó maraton, erősnek éreztem magam. Ekkor jött hirtelen a nagy csalódást keltő 24 órás VB. Csalódás a teljesítményem miatt. Úgy érzem nem az erőnlétemmel volt a gond. Inkább a lábammal  A talaj nagyon kemény volt, ehhez hiányoztak nekem a hosszú aszfaltos futások. Nem tudtam előre hogy megyek, enélkül meg ugye Runyval inkább az erdőbe, természetbe vetettük magunkat. 
És eljött a számomra nagyon nehéz Spartathlon. Sokkal erősebb, tapasztaltabb vagyok mint tavaly, és néha persze azt éreztem, hogy ott kellene lennem, de idén nem ott volt a helyem. Nem tudom lesz-e még helyem ott, tavaly volt rá lehetőségem, csúnyán elrontottam, nem érdemlem meg újra.
Idén sajnos csalódnom kellett ebben a kis közösségben, az ultrafutók családjában. Sajnálattal láttam például a VB-n is, hogy mennyien használnak fájdalomcsillapítót. Persze ezek egy része legális, tehát még fel sem róható nekik.Csak néztem, hogy ez így működik? Fáj és akkor elnyomjuk az érzést az agyban, és megyünk tovább? Hát nálam nem! A másik a Spartathlon. Szomorú látni hogy hányan megszegik a szabályokat sorozatosan, és csalással teljesítik a versenyt. Vagy úgy sem. Nem nagy dolgok ezek, csak nehéz helyretenni nekem. Nekem, akinek tavaly a Betti elfelejtette behozni a legális találkozópontra a gélt, ezért kitette a 10 méterre parkoló kocsink motorháztetejére, hogy vegyem el onnan. Én elfutottam mellette, persze nem vettem el, mert a ponton kívül nem lehet segíteni a futót a kísérőnek. 
És ezek az emberek közeli barátaim, példaképeim. És ezután is azok maradnak. Tudom hogy szélsőségesen látok dolgokat, és hogy nem nagy dolgok ezek, és lehet, hogy az idő folyamán én is ilyen leszek, de nem szeretnék, nem ez az én utam.
Persze nekem lehet hogy nincs is utam. Vagy legalábbis nem tudom hogy hova vezet. Mindegy, most ismét útnak indulok, a jó helyről vissza a pörgésbe. Tehát még nem találtam meg a helyem, ha van egyáltalán. Futok tovább...

8 megjegyzés:

  1. Szerintem addig örülj, amíg így látod a dolgokat.

    Remélem tényleg csak átmenetileg költözöl és futunk még együtt...valahol...akárhol

    VálaszTörlés
  2. Nem biztos, hogy fekete, vagy fehér...
    Persze lehet így is látni...
    Mindenkinek legyen meg a saját útja ez nagyon fontos, de nem tudjuk melyikünké lesz az üdvözítő.

    Barátaid, példaképeid... azért nem embert öltek Lesi?!

    Gimi végén, érettségi előtt 1-2 nappal kiderültek a matek tételek. Ment a körtelefon. Volt két osztálytársam, akik továbbadták az infót, de nem nézték meg a feladatokat. Ők akkor így érezték korrektnek. Elhittük nekik, mert Olyanok voltak.

    Az a lényeg, hogy Te következetesen és védhetően - önmagad előtt védhetően tedd a dolgod. A többi ne érdekeljen.

    A visszatérésnek meg nézd a jó oldalát, találd meg azt, amit hasznodra tudsz fordítani belőle.

    Csak pozitívan!

    VálaszTörlés
  3. Írsz majd? Mi van veled? Jössz haza a nyáron?

    VálaszTörlés
  4. Szia Bozót, kellene írnom bejegyzést, lenne miről. Nem tudom mikor megyünk haza. Úgy néz ki az UB a fő cél idénre, de szeretnék Sárvárra is menni.

    VálaszTörlés
  5. Irjal mar valami ujat! Annyi minden tortent mar, thames rotty, bristol koruli kor..:-)

    VálaszTörlés
  6. ha ennyire erdekel valakit, akkor raszanom magam mostmar. tenyleg tortentek dolgok. a baj az, hogy eleg keves a szabadidom. a futast is probalom forszirozni picit, neha a pihenesre se marad eleg ido. szoval kitartas, tudom, hogy irni kene...

    VálaszTörlés
  7. Rászánhatnád magad a rászánásra végre!

    VálaszTörlés
  8. Igy igaz, most mar tenyleg irhatnal valamit. Meddig konyorogjunk?:-)

    VálaszTörlés